„Ehhez az anyaghoz csak mélységes tisztelettel és alázattal nyúlok. Szinte még érzem, az állat auráját, - hiszen az életét adta azért, hogy én a külső burkából egy hozzá méltó tárgyat készíthessek."
Molnár Imre művészete alapvetően organikus, természetközeli – ami abban is kifejeződik, hogy a bőrön kívül is csak természetes anyagokat használ. A sokféle bőr mellett (marha-, borjú-, kecske-, juhbőr sőt strucc, rája és hüllők bőrét is feldolgozta már) dolgozik papírral, papirusszal, fémmel, fával, csonttal, szőrrel, sőt alkalmasint kővel, kagylóval is. Igen fontos számárra a pergamen.
Sokféle tárgyat, tárgytípust alkot: nemcsak használati tárgyakat, hanem önálló plasztikákat, képzőművészeti jellegű, falra tehető alkotásokat, dísztárgyakat is. A használati tárgyakat illetően széles a repertoár, amely a hagyományos könyvkötésektől az oklevelekig, az éremtokoktól a viselet-kiegészítőkig (női táskák, ékszerek, cipők etc.) terjed. Sokféle tokot, irattartót, mappát, oklevél- és díszdobozt készít. Alkotásai a nemes veretű, igényes népművészet és az iparművészet szinte minden területét átfogják.
Igazi ritkaságnak, és valahol az ősi tudás továbbélésének, a tradíció sajátos megújításának tekinthetők érdekes, szokatlan anyagkombinációi, amelyek valaha természetesek lehettek, ám ma már egzotikusnak tűnnek: mint például a csont és a bőr kombinálása.
Technikai eljárások, szakmai fogások sokaságát ismeri, és mindegyiket bravúrosan alkalmazza. A bőr domborítása, a vaknyomás, aranyozás, bőrintarzia hagyományos technikák. A tárgy végső megformálásáig, minden munkafolyamatban megnyilvánulnak Molnár Imre legfőbb erényei: az igényesség, a szakszerűség, a precizitás és a pontosság.
Művei nemcsak a szemnek, hanem a tapintásnak is szólnak: taktilis örömöt okozva. A teljesség, az élet és alkotás teljességének igénye nyomán szerves egységet alkot műveiben az anyag- és színhasználat, a technika és a mondanivaló.
Harmónia, anyag és szellem egysége észrevétlenül, magától értetődően, természetesen jelenik meg Molnár Imre alkotásaiban: nyugalmat és végtelen békességet sugallnak alkotásai, bármilyen műfajban alkosson is. Művei időtállóak. Saját útját járja, s oly egyediek művei, hogy keze nyomát rögtön felismerjük.
Különleges útkeresést jelent Molnár Imre művészetében, amikor archaikus kultúrákhoz visszanyúlva, régi korok jelképeit eleveníti fel, mintegy az elveszett, ősi tudást felidézve. Megkísérli megfejteni az egykori mítoszok üzenetét, vagy legalábbis továbbvinni eleink hagyatékát. Molnár ezen alkotásait titkok lengik körül – szimbólumokba, s egyúttal állatok bőrébe zárva a hagyományos ősi hitvilág megannyi rejtélye, elfeledett tudása.
Molnár Imre felfogásának gyökereit, szellemiségét és a világgal való kapcsolatát, anyagszerű gondolkodását, egyúttal bőrközpontúságát mélyen kifejezi Vallomása, amely tömör megfogalmazása művészi hitvallásának:
„Bőr / állat bőre, íj, nyíl, / áldozat. / Kavics, csont, / feldarabolás. / Dob, bőrtárgy, homok, / ajmak, kajak, bocskor, / szertartás. / Szent tárgyak, bőr, ikon, karcolt bőr, nyereg, öreg bőr, / aranyozott bőr, bőrszíj, / kutyaszíj, életre szóló szíj, / ostor, titok, kincs, kazetta, / ereklyetartó, / pergamen, mások bőre, / saját bőre, bőrláda, / láda egy életre."
Hozzászólások