"Merre járunk, amikor egy festmény világában elmerülünk? Létrehozok egy imaginárius teret, és megjelenítem, megfoghatóvá, átélhetővé teszem azt, ami bennem zajlik; de ahogy a képet lelakkozom és falra teszem, már különválik tőlem: onnantól te is, aki nézed, egyúttal alakítod azt – mindenki kicsit máshová érkezik.

És mennyiben van értelme, funkciója mindennek? Haszna? Miért érzem úgy megszállottan, hogy mindenáron vízi utakat kell keresnem, itt a szárazföldön, ahol a halak csak álmodják, hogy némán és könnyedén úszhatnak a levegőben? Talán ha minél többen velem tartotok, attól már értelme is lesz; vagy talán nem is az utazók mennyiségén múlik, hiszen minden kapcsolódás egyedi és különleges.
Amikor 2018-ban elkészítettem az első növény lenyomatos festményeimet és ezzel megszületett a műteremben ez az eljárás, és vele egy időben, ezzel teljes egységben a képi és gondolati világ, azonnal tudtam, hogy most valami nagyon különleges ponthoz érkeztem a művészi életművemben. Pontosan éreztem, hogy rátaláltam valami nagyon egyedire, egy olyan irányra, amit minden egyebet félretéve követni szeretnék.

Ezek a képek vászonra készített, tovább festett monotípiák. Az akril alapra préselem rá a mélynyomó olajfestékkel bekent növényeket, papírtépéseket, egyebet, aztán tovább dolgozom a festményeken, aprólékosan kiegészítem a formákat, kialakítom a színeket, egyensúlyt keresek a véletlen játéka és az irányított hatások között." (Varga Zsófi)