Vas István (1910–1991) az irodalmi kánon kimozdíthatatlan alakja elhalványuló
körvonalakkal. Az idő metszeteiben kiállítás arra vállalkozik, hogy tudatosítsa az
intellektuális érzékenységű, klasszikus költő életművét és felidézze vonzóan modern személyét, bemutassa a költőt, a műfordítót, a regényírót.

Tagadhatatlan talán, hogy a mai olvasóhoz Vas István önélet írásai állhatnak a
legközelebb, s a „pletykaéhes” közönség bőven talál visszaemlékező írásaiban az
intellektuális, poétikai fejlődés, magára találás története mellett a szerelmi és az
irodalmi életet kitárgyaló írásaiban érdekességet. Hasonlóan ígéretes Vas István
költészetét, a „hétköznapi költészet” imponáló közvetlenségű szövegeit és az
elégikus hangnemű verseit kiemelni. Leginkább rejtőzködő Vas István a
fordításokban, Shakespeare, Villon, Apollinaire, Molière, Brecht műveiben, holott
ezek a remekművek sokáig s részben ma is Vas István átültetésében ismertek, Vas István nyelvén szólnak a magyar olvasók számára.

Vas István háború előtti epizodikus szentendrei élményei, majd az ötvenes évektől feleségével, Szántó Piroskával közös Hold utcai nyaraló és persze a szentendrei versek okán van létjogosultsága egy összegző, emlékező kiállításnak Szentendrén.