A középkor fő jelmondata, az Ad maiorem Dei gloriam, azaz Mindent Isten Nagyobb Dicsőségére Zofia Fortecka munkásságának szellemiségét is meghatározza. A Fortecka család nemzedékek óta a lengyel Tátra legismertebb csúcsa, a Giewont lábánál él. Rönkházuk ablaka a gorálok által emelt kereszttel koronázott fenséges hegyre néz, amely mintha karnyújtásnyira tőlük magasodna.

Zofia Fortecka mélyen hívő és szüntelenül kereső emberként önállóan jutott el saját üvegfestési technikájához, ahogyan témáihoz is. Nagyobb egységeket alkotó üvegminiatűrjei a mozaikokat idézik, melyek elkészítéséhez elengedhetetlen a türelem, a kitartó munka és a koncentráció. A művészt körülvevő tátrai világból merített motívumok történelmi, művészettörténeti és irodalmi ismeretekkel történő ötvözése eredményezi azt a rendkívüli hatást, amely festészetét egyedivé teszi, és melynek kapcsán a művészettörténészek a bizánci és a középkori, különösen a román kori és gótikus művészetet emelik ki ihlető forrásként.

Magdalena Fortecka kisméretű festményeinek stílusa eltér édesanyja alkotásaitól. A különböző hangszereken játszó, játékos, kissé csibészes, az égbe vagy a háztetők fölé emelkedő, tarka ruhát és díszes lábbelit vagy fejfedőt viselő alakok némiképp Marc Chagall műveire emlékeztetnek. Közös kiállításaikon kiegészítik az édesanyja képein bemutatott világot.

Ha a festményeket a kereszténység prizmáján keresztül nézzük, Forteckáék közös alkotásává válnak „Isten Nagyobb Dicsőségére”.

A kiállítás március 23-a, a lengyel-magyar barátság napja alkalmából megrendezett eseménysorozat része.