Immár a második/bővített kiadást tartja a kezében az Olvasó.
Az első gyűjtemény – a Törőcsik Marival készült, illetve a Róla szóló – húsz írásához tucatnyi új „kapaszkodik”. Tizenegyet Ő is olvashatott, köztük – fura vagy sem – a nekrológját.
Jóvá is hagyta (2016. július 23-án), azzal, hogy az írás végén lehetőleg szó szerint rögzítsem a kiegészítését: „Ahogyan maga elfogult velem kapcsolatban, az olyan méretű, mint maga a Himalája. Szégyenkezem is emiatt. És mégis: köszönöm!”. E „függelékkel” kiegészített írás akkor a blogomon – szűkebb körben – jelent csak meg. A szélesebb nyilvánosság elé, 2021. április 23-án került, a szombathelyi Savaria Fórumban. Nekrológként: Az értékközvetítő (1935-2021) címmel.
A kötet hátlapján olvasható:
Minden idők legsikeresebb magyar s közép-európai színésznője volt. 1955 – a Körhinta – óta szakadatlanul, fáradhatatlanul indította útjára előítélet- és gyűlöletmentesítő járatait. Bennünk. Értünk. Velünk. Egymáshoz. S muníciót ad, inspirál, életben tart mindaddig, amíg filmek, archív színházi felvételek létezhetnek e golyóbison. Amiként nevezem, a világmindenséget is behálózó Törőcsik Mari-expresszek védjegye egyszerű, tiszta: tudjunk szeretni.
Egyik alapelvének azt tartotta, hogy mindig többek és többek legyünk. Mert bármennyire magasra is értél, de, ha te ugyanazon a szinten maradsz, akkor már leragadsz. Véged. Szóval, ha nincs további emelkedés, akkor a stagnálás valójában visszafejlődésnek számít.
A kollégáival inspirálták egymást. Korosztálytól függetlenül. A legifjabb titánokkal is odaadóan, hittel, boldogan dolgozott, alkotott, teremtett, mert képesek voltak egymást építeni, röpíteni. Bennünket, nézőket szintúgy. Akik általa, általuk lettünk talán-talán többek; picikét jobbak, nyitottabbak, elfogadóbbak, szolidárisabbak…
Számomra nem munka volt interjúkat készíteni vele, hanem továbbképzés, önismereti tréning és vizsga is egyben. Aztán egyszer csak – szerencsére ez több alkalommal megadatott – mintha téren és időn kívülre kerültem volna, annyira magával ragadott. Olyan rétegeket is megmutatott önmagából, a létezés(é)ből, amiből építkezhettem.
De természetesen korántsem ez volt a lényeg, hanem az, hogy hűen, hitelesen, igazul közvetítsem Törőcsik Mari példáját az olvasóknak, a nézőknek, a rajongóinak. Merthogy közvetítőnek érzem, vélem, tartom magam. Érték(ek)et be- és felmutatni, továbbadni szívet melengető, bizseregtető érzés, miközben felelősség is.
Ez a hivatásom, az életelemem.
Törőcsik Mari november 23-án töltötte volna be a 86. születésnapját. A vele, a róla készült új kötetem főhajtás előtte. És mert nem volt nyilvános temetése, hiszen a hamvait a Tiszába szórták, búcsú is. De még inkább köszönet-féleség azért, hogy a gondolatait, az érzéseit, a létpéldázatait rögzíthettem és átnyújthatom generációknak.
Hogy legyen nekik könnyebb ezen a Földön!
(Szenkovits Péter (2021))
