km.: Jánossy Lajos műsorvezető, Rétfalvi Tamás színművész, Bajdázó zenekar

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és József Attila-díjas Ágh István a kortárs magyar líra egyik legjelentősebb mestere. A Magyar Művészeti Akadémia és a Digitális Irodalmi Akadémia tagja - gazdag, termékeny pályája fél évszázadon ível át.

Az 1938-ban született költő, író, műfordító 1965-ös első kötete óta több tucat verseskötetet, prózai munkát és szociográfiát jelentetett meg. A Hetek elnevezésű, irodalomtörténti jelentőségű költőcsoport egyik utolsó élő képviselője, fontos antológiákban publikált, és olyan emlékezetes könyvek fűződnek a nevéhez, mint a Keseredik a föld héja (1984), a Napló és tulipán (1987), A képzelet emléke (2000), a Semmi sem úgy (2003), vagy az Elvarázsolt ének (2017). Szociográfiai munkái közül különösen a Dani uraságnak (1984) és az Utolsó terelés az őszi legelőn (1989) váltott ki nagy visszhangot. Ágh István munkássága a népi-paraszti kultúrában gyökerezve integrálja a modern lírai hagyomány poétikai jellegzetességeit - saját, eredeti, összehasonlíthatatlan költői világot építve fel.

Ehhez a megszólalásmódhoz keresve sem találhatnánk autentikusabb színpadi partnert, mint a kiváló költő és zenész, Mile Zsigmond által életre hívott Bajdázó zenekar, amelynek törekvéseiről, zenei univerzumáról minden másnál pontosabban adnak képet saját bemutatkozó sorai: „Egy virágzó bodzabokor illata. Pipacsos mezőn kanyargó dűlőút. A bükkös templomi homályából kakukk szól. Elhullott állatok hófehér csontjai az avarban. Odébb egy hegy, kirabolva, megsebezve. Régenvolt arcok a forrás mozdulatlan víztükrén. A völgyben harang szól. Aztán a felhők, a felhők. Helyben vagyunk. A Börzsöny az ország legnagyobb összefüggő lakatlan területe. Ami azt is jelenti, hogy itt él a legtöbb tündér. Ének, gitár, furulya, kanna, cin, hangszőnyeg. A hóesés mint hangszer. Börzsönyizene. Zenebörzsöny.”
Nem nagy merészség megjósolni, hogy felemelő, emlékezetes este lesz.