Bernardo Atxaga író és költő a baszk irodalomról fog beszélgetni Faix Dórával, az ELTE BTK Spanyol Nyelvi és Irodalomi Tanszék igazgatójával.
A 19. században gyakorlatilag csak a papok írtak baszkul, és irodalmuk hozzájárult a Baszkföldről alkotott sztereotípiák kialakításához és terjesztéséhez, amelyet a vidéki és az Atlanti óceán tengerpart világával azonosítanak; titokzatos eredetű és ősi szokásokkal rendelkező, szorgalmas, hagyományaihoz kötődő és szabadságszerető nép. Vizuálisan ezek a sztereotípiák, a hegyvidéki táj, a tengerparti bátorság, a parasztház, az ökrök, a földműves a txapelával, a táncok és a baszk pelota révén kerülnek át az irodalomba.
Az általunk ismert baszk irodalmi rendszer a diktatúra végével kezdett kialakulni, és Bernardo Atxaga egyike volt azoknak az íróknak, akik ennek a konszolidációnak a részesei voltak. Többek között Jon Juaristival, Ruper Ordorikával és Joseba Sarrionandiával együtt modernizálták az irodalmat, és tiszteletlenségükkel kitűnve, szakítottak a korábbi kánonokkal anélkül, hogy feladták volna a hagyományokat.
Ma a baszk irodalom nem ismer határokat, és egyre több eredeti baszk nyelvű művet fordítanak le más nyelvekre, Atxaga minden idők legtöbbet fordított és legtöbb díjat nyert baszk írója.
A beszélgetés nyelve magyar/spanyol, szinkrontolmácsolás biztosított.