"Nyáron szerettem a nyíló petúniák, az esti kék illatát, az esti harangszót, a tejcsarnokba sietőket, a Fő utcán sétáló eladó sorban lévő lányokat, a lassan ereszkedő estét, a tücskök ciripelésével és a békák brekegésével. Ma már a tehéntrágya szagát is szeretem, ha a kerteken át hozzánk is eljuttatja a szellő." Télről, tavaszról, munkáról, faluról, vályogvetésről, a gyerekek számára rendezett összejövetelről van szó (a földes padló vízpermetezéséről, törekkel volt beszórásáról, a ritkán került fánk, görhe, herőce készítési módjáról, a gyerekek kedvéért megszólaló nagyapai hegedűről), meg a búcsúkról, a készülődésről, a ház kifestéséről, az utcai front rendbetételéről, vendégváró sütésről-főzésről, az tán a nagymosásról, a vakációkról, a Medárd napi esőzéstől, bizonyítványosztástól szeptemberig tartó időről (a sárból készített gyurmákról, bogáncsgyűjtésről, lícium bokrokról, a nagyanya csodatükréről, amelyik" nem fáradt el", s szünet nélkül mutatta az előtte állót), a nagy mosás szertartásáról, a faluban érvényes házastársi hűségről, annak megszegéséről, s a szeretőt a sírig kötelező kíséréséről. Pontosan úgy, ahogyan Illyés Gyula Puszták népe című szociográfiájában olvasható.