,,Csak a költészet van a kapitalizmuson kívül, mert tíz eurocentet sem ér. A költészet a láncaitól megszabadult emberség”, írja Manuel Vilas, mi pedig, miután az elmúlt évben főként drámáról és regényekről beszélgettünk, visszatérünk a költészethez. Valóban a költészet lenne a legtisztább kifejezési forma a művészetben, mert nincs kereskedelmi értéke? Miért tűnik úgy, hogy a valódi művészet és a tisztességes megélhetés kizárja egymást? A költészet ebben a kontextusban kifejezetten kellemetlen műfajnak látszik: miközben nem vehetem meg, olyan témákról beszél, amelyekről nem szeretünk gondolkodni. Női szexualitás, a nyilvános vécék magánya, gyász, a test feltámadása, és még előtte a számtalan kényelmetlenség, amiért testbe zárva kényszerülünk élni.

A Spanyol Nagykövetség, a Cervantes Intézet és az Uránia Nemzeti Filmszínház közös szervezésében megvalósuló "Diálogos: Spanyol-magyar irodalmi beszélgetések" című rendezvény következő alkalmának ezúttal Kiss Judit Ágnes (1973) és Manuel Vilas (1962) lesz a vendége. Kiss Judit Ágnes költő, drámapedagógus, tanár, zenész, és ha ez nem volna elég, nagyszerű gyerekirodalmat is ír. Manuel Vilas szintén költőként és gimnáziumi tanárként kezdte a pályafutását, később regényeket, útikönyvet írt, és rendszeresen publikál a többi közt az El País hasábjain. Minden kétséget kizárva, írói pályafutásának legnagyobb sikerét az Ordesa (2018) c. regényével érte el.
Egyelőre egyikük sem olvashatja a másik műveit saját anyanyelvén, írásaik mégis számtalan ponton találkoznak.

A szerzőket Dr. Kutasy Mercédesz, művészettörténész, műfordító, az ELTE egyetemi adjunktusa kérdezi. A beszélgetés nyelve magyar és spanyol. A szinkrontolmácsolás biztosított.