A szerzővel Szunyogh Szabolcs beszélget.
Minden megvolt, hogy a kisfiúnak idilli gyerekkora legyen. Szorgalmas szülők, bölcs nagymama, "saját" kutya, nagy kert, patakpart, szomszédlányka...Csak hogy az eszterláncot láncbombázás zavarta meg, a bújócska terepe az óvóhely lett, az égből pottyant alvóbaba robbanóanyagot rejtett. Mialatt elsős füzetében a betűk szavakká, mondatokká, verssé álltak össze, a Horthy-korszak törvényeinek betűi sárga csillagot parancsoltak a matrózkabátra, halálmenetbe sorolták az apát, gettóba zárták a családot. Mi volt még hátra? Nyilasház, téglagyár, Wallenberg jóvoltából "védett" ház, kibombázás. A szabadság első hónapjaiban hazai cionisták gyerektáborai ajándékozták meg a kilenc éves fiút a közösség élményével. Az alijázás csak ígéret maradt. A kiskamasz gondolkodásában humorforrásul szolgálnak a félrehallások, a félreértések. Az olvasó inkább mulatságosnak, semmint szomorúnak találja majd a József Attila-díjas író önéletrajzi regényét.