A köteteket Kis Orsolya fordította, a szerzőket a megjelenések apropóján Vass Annamária műfordító, egyetemi oktató kérdezi.
A beszélgetés orosz nyelven zajlik, magyarul tolmácsol Zoltán Dominika.
A két verseskötet kedvezménnyel megvárásolható a könyvbemutatón, ahol a szerzők dedikálnak is.
Jelena Glazova: Naivitás
Mi a legfontosabb az életben? Mi a pénz? Mi a közös a popzenében és a terrorizmusban? Elment-e Isten zuhanyozni, és azért nem hall minket?
Jelena Glazova új verseskötetében válaszokat keres társadalmunk legégetőbb kérdéseire, miközben merít a popkultúrából, filozófiából, buddhizmusból, s persze vallás és politika éktelen lármájából. Végül mindig ugyanoda jut vissza: az erőszakhoz. Nem elégszik meg látszatválaszokkal: nem kíméli a humanizmust és a feminizmust sem, tömör és erőteljes képeivel kíméletlenül odacsap, hogy megrengesse létezésünk alapzatát, amelyről azt gondoltuk, kikezdhetetlen. Folyamatosan rákérdez az emberi nyelv és kommunikáció ellentmondásos viszonyára, hiszen „a terjengősség és a jelentés hiánya hirtelen belülről öl”.
Teszi mindezt egy olyan világban, ahol a halál edzőterembe megy és társkereső applikációban küldözget magáról képeket, Isten pedig nem válaszol többé semmire.
Jelena Glazova (1979) lett költő, hang- és vizuális művész, Rigában él. A kortárs művészet interdiszciplináris és médiumközi területei érdeklik, műveiben szövegeket, képeket és experimentális hangokat kombinál. Naivitás című verseskötete eredetileg 2021-ben jelent meg Lettországban.
Korábbi kötete a Prae Kiadónál:
Sóvárgás (2021)
Szemjon Hanyin: De nem úgy
Szemjon Hanyin verseiben mindent megtalálunk, ami a jó költészethez elengedhetetlen: a mélyre merülést, a humort és a finom melankóliát. Átérezteti velünk a betűk és az emberek közötti kötelék törékenységét, miközben gyakran arra kényszerít, hogy „a bőrünkkel gondolkodjunk” egy értékvesztett, ám melegségét mégis megőrző világban, amely leírható úgy, mint „egy örökkévalóság kisebb szünetekkel / a hamis márványon valódi repedésekkel”. Maguk a versek, ha valamilyen irányzathoz kellene őket sorolnunk, leginkább a moszkvai konceptualizmushoz köthetők: a szerző által előszeretettel alkalmazott fogás az úgynevezett „narratív fordulat” lírába való átültetése, azaz a megszokott klisék segítségével az olvasó figyelmének elaltatása, majd azok váratlan kifordítása, új összefüggésbe helyezése. Hanyin költészete tökéletes arányban vegyíti a posztmodern játékosságot az alanyi költészettel.
Szemjon Hanyin (1970, Riga) lett költő. A kortárs lett irodalmi és művészeti közeg egyik legfontosabb alakja. Verseit több mint 14 nyelvre fordították le.
