Könyv

Kagylókürt folyóirat 71. lapszámbemutató

Írók Boltja
2019. szeptember 27. (péntek) 17:00

Helyszín:

Írók Boltja
1068 Budapest, Andrássy út 45

Rácz Géza főszerkesztő beszélget meghívott vendégeivel.
Moderátor: Lőrincz Gabriella


Hely, tér, űr
Az ember helyhez kötött lény, még ha éppen a tengereket járja, vagy a világűrben kalandozik, akkor is. Talán éppen ezért hajtja a vágy, hogy elhelyezze magát a térben, értelmezze a környezetét, kialakítson magának egy kényelmes és biztonságos helyet, és - igen - legyőzze a teret.
"A távolságot, mint üveg / golyót, megkapod..." - mondja sokak szerint a XX. század legnagyobb lírikusa, József Attila - s itt meg is állhatnánk. Talán innen fakad a vágy, a mozgás, a legyőzés, a meghódítás vágya? Hogy már gyermekkorban olyasmit ígérnek nekünk, ami nem a mi jussunk? Ezért indul törekedni az ember a messzi új horizont felé? Vagy éppen fordítva, azért tűnik e néhány szó annyira igaznak és igazinak, mert ismeri és lefesti az emberi természetet? Hogy a vágy a miénk örök időktől fogva? Hogy nem mehet az ember olyan helyre, ahol egyszer már nem járt volna? De akkor folyton csak egy helyben járnánk, legföljebb körbe-körbe?
A hellyel együtt jár a helyváltoztatás. Kérdés, hogy vajon melyik az első, a hely, vagy a változtatás? Hogy a menésből származik a láb, és a helyváltoztatás gondolata, vagy a gondolat szüli meg a vágyat és a tettet? De akárhogy is, az ember helyváltoztatásra termett lény. Nem annyira, mint a madár, amely a szabadság örök szimbóluma, mert nem kötik országhatárok, sőt kontinensek sem, és ezért a lélek-madár mindig az ember legbensőbb, igazi énjét, szárnyaló lelkét jelenti. Igen, nemcsak horizontális mozgásra van szükség, hanem vertikális tudati emelkedésre is.
Ezért folytatódik is az egyszerű szavakba öntött titokzatos tényfeltárás: "óriás / leszel, csak hunyd le kis szemed ..." Altató? Nem inkább egy másik világba átringató felszólítás ez? Ha lehunyod a szemed, akkor becsukódik a világ kifelé, de kinyílik a világ - befelé... Így nemcsak helye lesz az embernek a Nap alatt, nemcsak teret szakít ki a mindenségből, hanem kozmikussá növekedhet a tudata, megvalósul az említett emelkedés, és a földi halandó keresztülmegy az átalakító metamorfózison, és szárnyaló lélekmadárrá bucskázik át szempillantás alatt. Ez az igazi helyváltoztatás, amikor akár ugyanott marad is az ember, mégis egy másik világnak lesz a részese. Amikor képes ledobni az elnyűtt göncöt, felgöngyölni a levedlett bőrt, maga mögött hagyni a korlátos helyet - és kibontakozik a TÉR-ben, amikor eljut a planetáris és kozmikus tudatosság szintjére.
Amikor az ember tudata egyetemessé válik, eléri a mindentudást - ez merész kijelentés. Ám ehhez nem mozaikkockákat kell egymás mellé raknia, hanem magasabbra kell jutnia, mert a mindentudás egy másik dimenzió, és nem az információk sokaságát, hanem a lényeg ismeretét jelenti.
Ekkor az űr már nem üresség, nem folytonossági hiány - amit legföljebb csak ritka anyaggal, vagy inkább sűrű energiával tudunk betölteni - hanem a minden lehetséges potencialitása... A minden lehetséges az igazi helyváltoztatás, ez a helynek, a térnek és az űrnek az értelme és hivatása. Hogy megmutassa az embernek, miben mozog, merrefelé halad, és mi a végső célja.