A költészet napjára jelenik meg az Időmérték sorozat négy új darabja: Vida Kamilla, Székely Szabolcs, G. István László és Mesterházi Mónika kötete. A költészet napi könyvbemutató házigazdája Turi Tímea és Szegő János.

A kötetekről:
Vida Kamilla: Konstruktív bizalmatlansági indítvány
Vida Kamilla első verseskönyve friss és fanyar olvasmány. A fiatal költők nemzedékének egyik legizgalmasabb hangja a személyes és a közösségi megszólalások lehetőségeit keresi vitriolos öniróniával. A versek szokatlan témái közt ott van a gyermekként megélt kétezres évek, a Harry Potter-könyvek hatása vagy épp a hallgatói önkormányzatok pályázatai. Leszámolás mindazokkal, akik leszámoltak az illúzióinkkal. Szót kér a Z generáció, és nem lesz benne köszönet.

Székely Szabolcs: A beszélgetés történetet
Székely Szabolcs verseskötete az érett férfikorról szól pátosz nélkül, de nem illúzióktól mentesen. Haragudhat-e egymásra férj és feleség, ha közben fél szemmel a gyerekre kell figyelni? Mit szólna gyerekkori önmagunk, ha azt látná, hogy felnőttként vásárlói panaszlevelet írunk? Hogyan ütnek át a bibliai történetek vízjelei hétköznapi konfliktusainkon? Mindennapi élethelyzetek kerülnek új fénytörésbe a kötet verseiben, amelyek olyan közvetlenül, őszintén és tapintatosan szólnak olvasóihoz, mint egy baráti beszélgetés.

G. István László: úgy felejti nyitva
G. István László verseskönyve a szerző költészetének érett foglalata. Higgadt és eleven versbeszéd, álom- és rémálomszerű jelenetek, emberi és állati történetek keverednek a könyv lapjain. A versek olyan örök toposzokról képesek újszerűen és érvényesen szólni, mint a hazaszeretet, s olyan meghökkentően új témákra tekintenek a klasszikus versnyelv eszközeivel, mint a koronavírus okozta elszigeteltség vagy a közösségi média.

Mesterházi Mónika: Nem félek
A kiváló költő, műfordító és esszéista, Mesterházi Mónika közel másfél évtized után jelentkezik újra verseskötettel, ennek érvényében a Nem félek több szempontból is költői szintézis. A tizenkét ciklusra tagolt könyv röntgenképszerű átvilágítása a rendszerváltás után újabb rendszerbe zökkenő magyar viszonyoknak Tatárszentgyörgytől a Pillangó utcáig, 2008-tól napjainkig. Szociofotókra emlékeztető közérzetverseiből és az utazások, találkozások, megfigyelések, megtisztított talált tárgyak személyes gyűjteményéből építkező kötete katartikus megragadása gyásznak és eleven hiánynak, ugyanakkor egy önironikus, analitikus költészet kiteljesedése. Mesterházi Mónika verseit olvasva, egyik metaforájával, belépünk egymás tereibe, otthon leszünk a létezés idegenségében. Így lesznek a Nem félek töredékes monológjai és emlékszilánkjai, a veszteségeket számba vevő, megrendítő versei az orpheuszi költészet fényében végtelen dialógussá.