Az Egyperces novellák című kötet fél évszázada, 1968-ban jelent meg először. Az egyik oldalon a közlés minimuma, a másikon a képzelet maximuma.
Az írásokban ott az apró darabokra hullt közös ideáink groteszk látványa, de megfordítva is: a banalitásokban felsejlik az élet titokzatos teljessége.

A műfaj ma már fogalom, sok sora szállóigévé lett, alakjai, helyzetei beépültek nyelvünkbe, gondolkodásunkba. Az egypercesek különös tulajdonsága, hogy nem fog rajtuk az idő, nem avulnak. Ennek oka nemcsak a vonzó forma, az eredeti optika, a tiszta szellem és a fényes humor, hanem elsősorban az, hogy szerzőjük meglátta, ami bennünk és körülöttünk nem változik: az örök emberit.
Egy zseniális író szelleme és két hasonlóképp nagy formátumú, Örkény világára kivételes érzékenységgel rezonáló előadóművész a Fesztivál Színház színpadán: a szó és a cimbalom által az örkényi világ a maga teljes pompájában magával ragadóan kel életre.