„Mécs László a nagymamámnak és az édesanyámnak volt nagyon kedves költője. Gyerekkoromban édesanyám sokszor idézte a verssorait egy-egy helyzetre vonatkozóan. Mécs László költőként és emberként is derűvel, humorral, egyéniséggel állt helyt. Személyes indíttatásból fedeztem fel a verseit magamnak és másoknak.

A másik önálló estemmel, ami az Uram, nem látta Magyarországot? címet viseli, sokat járok a határon túlra, Felvidékre, Erdélybe és a világ más pontjaira. Így jutottam el Nagykaposra is, ahol Mécs László plébánosként szolgált. Amikor közelgett a születésének százhuszadik évfordulója, úgy döntöttem, hogy áttekintem az egész életművét. Barlay Ödön atya tanulmánya jelentette számomra a kulcsot annak a megértéséhez, hogy mi az, ami miatt mindmáig hallgatnak róla. A Nyugatban 1933-ban megjelent egy tanulmány, ami többek között Mécs Lászlót is górcső alá vette, holott a két világháború között kiállt a fasizmus és Hitler ellen. 1945-ben egy berlini íróasztalfiókban német megjegyzésekkel tarkított Mécs László-költeményt találtak. A nácik figyelmébe került költőt a háború alatt a katolikus egyház bújtatta. Az '50-es évek végén a magyar emigráció újból kiadta a verseit Kanadában és szerte a világon, amit a magyar állambiztonság sem nézhetett tétlenül. 1963-ban megjelent Illyés Gyula Ingyen lakoma című tanulmánykötete, amely szó szerint átemelte az 1933-as nyugatos tanulmányt. Ennek alapján úgy érzem, hogy amit Illyés kimondott ítéletként, azt kőbe vésték, és a mai napig ez él a köztudatban. Ezt igyekszem kicsit megmásítani azzal, hogy hozom-viszem a verseit." (Pregitzer Fruzsina)