„Az ifjúság és szerelem korában / Rózsákkal hintett pályatér helyett/ Én a tövises ösvényt választám” így vall az irodalom nehéz útjáról Szendrey Júlia, az első modern író-páros női tagja. Aki ma szenvedélyesen olvas és ír, annak jó, ha van kihez viszonyulnia és van hová visszanyúlnia, ám a magyar irodalomtörténet szinte csak férfi alkotókat kanonizált, az alkotó nők legfeljebb csak múzsák lehetnek mellettük. Emiatt egyre fontosabb lesz, hogy a olvasók elé lassanként ismét oda- vagy visszakerüljenek azok a névről épp hogy ismert, vagy teljesen elfeledett női szerzők, akik jelentős életművet hagytak hátra, és/vagy különleges életpályát futottak be. Gyimesi Emese irodalomtörténészi érdeklődésének homlokterében elsősorban a tizenkilencedik századi írónők, és különösen Szendrey Júlia írásai állnak, úgyhogy jól ismeri a korabeli „tövises ösvény” szúrásait, nehézségeit, az akár máig húzódó-ismétlődő irodalmi és társadalmi vitákat. Szabó T. Anna alkotóként a mai író nő kihívásait éli, de intenzíven foglalkoztatja a női irodalmi hagyomány története és az újabb kori írópárok dinamikája is. Kettejük beszélgetése a szövegek és szerepek újraértelmezésre és újbóli átélésre hív, és miközben a mindenkit érintő problémákról szól, ismeretlen területekre is elkalauzol, tanulságos és izgalmas kalandozásra hív a tüskés-illatos irodalmi rózsalugasba.

A rendezvény a 484/2020. (XI.10.) Korm. rendeletben foglalt hatályos járványügyi előírások betartásával, védettségi igazolvánnyal látogatható.