A Jelenkor Kiadó és a Vates közös kortársvers-antológiájának, a Felhajtóerőnek bemutatója. Kemény Zsófi, Kustos Júlia, Pion István, Simon Márton, azaz a kötet szerzőinek szövegeit Tink (Slow Village, Mulató Aztékok) zenéi színesítik. Ez a kötetbemutató egy előadás, versek az antológiából és máshonnan, egy szövegcsokor, melynek minden eleme kapcsolódik a kötet központi gondolatához, így kevés spoilerrel, hűen átadja, milyen érzéseket kelt majd, ha a néző elolvassa az antológiát.
„A tartásunk, a felhajtóerőnk: az elemi hiány, hogy éppen abból a valamiből nincs nekünk, amiről azt gondoljuk, lennie kell. Mondjuk, szeretetből, Istenből, humorból, szülőből, lelkiismeretből. Leginkább pedig tartásból, felhajtóerőből. Ezzel jön létre a Mi. Mert alighanem mindannyian így vagy úgy, de benne vagyunk ebben a könyvben, hiába nem gondoljuk magunkat egyként összetartozónak - talán csak ha nagy és közös, igazán fenyegető ellenséget találnánk. Keresni akkor is külön-külön, párban vagy legfeljebb kisebb csoportokban keresnénk, és egymásra is csak akkor ismernénk, ha szemközt vagyunk az ellenséggel. Azzal a valamivel, amitől annyira éltünk, hogy el kellett indulnunk megkeresni. Állunk előtte, és körbetekintünk:
»beértünk mindannyian,
hogy egyszerre értünk,
hogy most értünk be -
és most elbukunk.«

Hogy ne bukjunk el, végtére is két út kínálkozik. Megmenekülünk néhányan,
ügyességünknek vagy a véletlennek köszönhetően, hátrahagyva a többieket. Lehettek volna ők is ügyesek vagy szerencsések. A másik út mára nehezen komolyan vehető, titokban mégis vágyott kockázata a létezésnek. Az, hogy megszólalunk: önmagunkról
például, és nem önmagunkért.” – Beck Zoltán