A VerShaker Költő- és kötetbemutatói során a költészet új dimenziója nyílik meg a közönség számára. Ki ne lenne kíváncsi arra, hogy valójában mire használhatók a versek, mi haszna a költészetnek? A VerShakerben olyan koktélt készít nekünk a házigazda, amelyben az előadott versek és a meglepő líraelméleti témák, könnyed játékossággal vegyítve válnak ízletes itallá – rázva, nem keverve.
A koktél ezúttal Kemény Zsófi idén megjelent, Most vagyok soha című kötetének verseiből készül. A beszélgetés során a shakerből véletlenszerű sorrendben előkerülő műveket a szerző és a házigazda, Zoltán Áron adja elő.

„Előttem koktél, ami több embert kavargat magában,
szendvicset, cigarettát, drogot, vizet, alkoholt,
mozgó- és állóképet.
Ha megnyomod a gombot, magamba öntöm,
és elviselhetővé válik a boldogság.
Te, mint a pipacsmező, ha épp pipacs vagyok:
tartalmazol engem.”
(Kemény Zsófi: Koktél – részlet)

„Nincs magassága és szélessége, tehát csak mélysége van.” (A völgy)
„Mi így fiatalkodunk. Ha pedig kifiatalkodtuk
magunkat, folytatjuk,
mert ha abbahagyjuk, rájönnek a korunkra.” (Hüvelyes zsenge borsó)
„Addig vittük a fejünket a bőröndben,
amíg a lábunkat tövig reszelte az út.” (Bőröndbe zárt fejek)
„Alulról nézve hősiesebbek vagyunk,
a korlát pedig horizontnak álcázza magát,
de egyszer lebuktatjuk, ne félj.” (Havas hegycsúcs)

Koktél
Már úgy is tudok gondolni rád,
hogy oda sem figyelek.
Beépültél, távirányító vagy.
Senki nem kérdezi, mégis mondom:
nem jutsz eszembe magamtól soha.
Előttem koktél, ami több embert kavargat magában,
szendvicset, cigarettát, drogot, vizet, alkoholt,
mozgó- és állóképet.
Ha megnyomod a gombot, magamba öntöm,
és elviselhetővé válik a boldogság.
Te, mint a pipacsmező, ha épp pipacs vagyok:
tartalmazol engem.

LÁSD: