Élt egyszer egy özvegyasszony, akinek volt két lánya: az egyik szorgos, a másik lusta. Az özvegy sokkal jobban szerette a lustát, mert az az édeslánya volt. Minden munkát a másiknak kellett végeznie. Ott ült szegény napestig a kút mellett, és font, egyre font, míg csak a vér ki nem serkent az ujjából. Le akarta mosni a kútnál, de az orsó kicsusszant a kezéből, és beleesett a vízbe. A lány hazaszaladt a mostohájához, s elpanaszolta neki, mi történt. Az meg, ahelyett, hogy megszánta volna, kegyetlenül ráripakodott: „Ha beleejtetted, szedd is ki belőle!” Mit volt mit tenni, a szegény lány összeszedte minden bátorságát és az orsó után ugrott…
Így kezdődik a mese a jóról és a rosszról, évszázadok óta mesélt történet ez, az örökös harcról a két oldal között. Egy csodálatos mese a pozitív és negatív dolgokról a világunkban és a kútról melyen keresztül Holle anyó varázslatos világába jutunk át. A mostohatestvérek bejárják a jóság, az igazságosság, a tisztelet, a szorgalom, a segítőkészség, és egyben a felnőtté válás útját. Persze ki-ki a maga módján. És e közben Holle anyó dunyhájából csak hull a hó, míg a világ tiszta lesz és jó!