A Temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színháztársulat előadása.
Pirandello 1921-ben született művében a színjáték, a szerepjátszás és az önmagunkkal való szembenézés kerül górcső alá egy őrült szemén keresztül, aki talán nem is őrült meg teljesen. A címszerepben Balázs Attila, a társulat igazgatója látható és azt a vékony, törékeny határmezsgyét vizsgálja, amely elválasztja egymástól a fikciót és a valóságot. Az előadás egyediségét emeli az Adriana Grand díszlet-és jelmeztervező által megálmodott látványvilág, valamint a Cári Tibor vezénylése alatt megszólaló 15 tagú zenekar zenéje.
A IV. Henrik története 20 évvel a színpadi események előtt kezdődik, amikor egy fiatal arisztokrata – színész hajlamának engedve – egy jelmezes lovas felvonuláson balesetet szenved. Másnap abban a tévképzetben tér magához, hogy ő IV. Henrik, a középkori német-római császár, aki egész életében viszályban állt a pápáva,l és akihez a legendás Canossa-járás is köthető. Megőrült vagy csak szerepet játszik? És ha őrült, akkor a környezete miért tart vele ebben az őrületben? Ha pedig játék csupán, hogy lehet ennyire valószerű? Egyáltalán honnan tudjuk, meddig tart a normalitás és hol kezdődik a téboly?
A temesvári magyar Társulat és Victor Ioan Frunză egy évtizeden át tartó közös munkája a Színház történetének egyik legtermékenyebb időszakának számít. Ebben a periódusban olyan országos sikernek örvendő előadások születtek, mint a Lorenzaccio (1998), a Lecke (2001), a Kommunizmus története elmebetegeknek (2003), a Hamlet (2003, 2004), majd a Rosencrantz és Guilderstern halott, mely 2009-ben megkapta a legjobb előadásnak járó UNITER-díjat.
Hozzászólások