km.: Melissa Coleman (cselló), Oscar Antoli (klarinét), Christian Bakanic (tangóharmonika), Roman Britschgi (nagybőgő)

Roman Britschgi olyan zenész, aki projektjeiben mindig a zenei sokszínűséget kutatja. Mindössze egy műfajra koncentrálni nem a svájci születésű nagybőgős kenyere, sokkal inkább törekszik a különböző műfajok és stílusok összekapcsolására. Zenei nyelve számos forrásból táplálkozik, úgymint a klezmer, a jazz, a világzene, a kamarazene és a komolyzene. Pontosan soha nem is lehet produkcióit körülírni, ez azonban nem zavaró, hisz épp ez teszi olyan izgalmassá és félreismerhetetlenné.

Új, M O T O (ol. 'mozgás') című projektjében - melyet az Opus Jazz Clubban is bemutat - Britschgi még eggyel tovább megy, és kvartettjével együtt elhagyja megszokott művészi terepét. Melissa Coleman (cselló), Oscar Antolí (klarinét, kaval, ének) és Christian Bakanic (tangóharmonika) segítségével a mellékesen szobrászattal is foglalkozó nagybőgős a zene, a képzőművészet és az építészet kapcsolatát kutatja. A műsor megkomponált dalokból, improvizációkból és a zenésztársak szerzeményeiből áll, melyek a Perspektívák gyűjtőcím alatt futnak. Roman Britschgi a következőképp magyarázza a címadást: "Számomra a perspektíva szoros kapcsolatban áll a zenei partitúrával: mindkettő a tér és az idő kapcsolatáról szól, különböző nézőpontból. A Perspektívák improvizatív részeivel is ezt a tér-idő kapcsolatot próbálom meg ábrázolni, amennyiben minden rögtönzött rész a megkomponált tételek előhírnőke. Így a spontán Új és a szervezett Régi folyamatos párbeszédben állnak - ez adja a MOTO lendületét".