Csajkovszkij-est
Francesca da Rimini - fantázia Dante nyomán
Változatok egy rokokó témára, op. 33
IV. (f-moll) szimfónia, op. 36
Pjotr Iljics Csajkovszkij (1840–1893) zenei nyelve egyfajta eszperantót jelent a zenében – írta Rimszkij-Korszakov Az orosz zene című munkájában –, amely annyira egyszerű, formájában pedig annyira letisztult, hogy bárki képes megérteni: szépséget és kimértséget áraszt, képet adva az orosz lélekről mindenki számára.”
A Csajkovszkij művészetének szentelt, hagyományosan megszerkesztett estet az Isteni színjáték ihlette Francesca da Rimini nyitány vezeti be. A Pokol ötödik énekének hőse nemes hölgy, aki sógorába szeret bele. A bűnös szenvedélyt halállal bünteti a megcsalt férj: a meggyilkolt szerelmesek pokolra kerülnek, és sosem lelnek nyugalmat. Dante hőseit Liszt eszközeit is felhasználva jelenítette meg a komponista, az élete nagy válságát megelőző, 1876-os esztendőben.
A három hét alatt megírt szimfonikus fantázia után az akkor, 1876-ban még nyomorgó, elkeseredett Csajkovszkij egyik legderűsebb kompozíciója szólal meg: egy vidám rokokó téma és annak hét variációja, a szólócselló-irodalom egyik gyöngyszeme. Nem sokkal korábban fedezte fel a szerző a hangszerben rejlő kifejezőerőt, hangjának páratlan színeit a szentpétervári cári zenekarban játszó Karl Davidov, az általa „a csellisták cárjának” nevezett muzsikus révén. A Változatok egy rokokó témára bemutatóján, 1877. november 30-án aztán egy másik kiválóság, Wilhelm Fitzenhagen játszotta a szólót a hamar népszerűvé vált darabban.
Az emblematikus utolsó tételéről nagyon sokak által ismert IV. szimfónia Csajkovszkij életének legválságosabb időszakában keletkezett: akkor, amikor homoszexualitását palástolandó feleségül vette egyik ifjú rajongóját, szerencsétlenségek láncolatát generálva e lépéssel. Felismerve tehetségét és kiszolgáltatottságát a gazdag özvegy, Nagyezsda von Meck vette pártfogásába, nyugodt munkakörülményeket biztosított a számára, s így 1878 elejére elkészült a partitúra (s közben a szerző még az Anyeginen is dolgozni tudott). Leveleinek tanúsága szerint Csajkovszkij pontosan tudta, hogy új szimfóniája mérföldkő addigi pályáján: „Nagyon meg vagyok elégedve ezzel a szimfóniával – kétségtelenül a legjobb, amit eddig írtam…rendkívüli mű.” A darabban ott kopog a beethoveni sors-motívum, megidéződnek részeg parasztok nótázásai, távoli katonai felvonulás dallamai, az utolsó tétel fő témája pedig az „Áll egy ifjú nyírfa a réten” kezdetű ismert orosz népdal.
Ez a koncert hazánk zenei életének egyik fontos résztvevője, az 1901-ben alapított székesfehérvári Alba Regia Szimfonikus Zenekar (vezető karmestere: Dubóczky Gergely) vendégszereplése.
Varga László bérlet 3.