Km.: Kokas Katalin, Kelemen Barnabás (hegedű), Bársony Péter (brácsa), Kokas Dóra, Nicolas Altstaedt (cselló), Alexander Lonquich, Rados Ferenc (zongora), Győri Noémi (fuvola), Kelemen Kvartett
Mozart: D-dúr fuvolanégyes, K. 285
Dvořák: e-moll (“Dumky”) zongoratrió, No. 4
Fauré: c-moll zongoraötös, op. 115
Mozart azt írta apjának szóló egyik levelében, hogy nem szereti a fuvolát, ami kissé meglepő annak fényében, hogy milyen gyönyörű fuvolaműveket komponált. Persze Mozartnak sem kell minden szavát elhinni: alighanem apja szemrehányásai elől próbált kitérni, amikor Leopold a szemére vetette, hogy miért haladt olyan lassan tervezett fuvoladarabjainak komponálásával. Akárhogy is, a D-dúr fuvolanégyes csodálatos mű: Győri Noémi nemrég vette lemezre azokkal a muzsikustársaival, akikkel ezen a délutánon előadja. A Mozart-mű tehát afféle lemezbemutatóként hangzik el, Dvořák méltán népszerű „Dumky”-triója ugyanakkor lemezelőzetesként. Mielőtt stúdióba vonulna a Kelemen–Altstaedt–Lonquich trió, meghallgathatjuk előadásukban a méltán népszerű, nagyszabású darabot, amely nevét a szláv „dumka” szó után kapta. A kifejezés eredetileg a rabságban énekelt balladákra vonatkozott, amelyekre az éles hangulati váltások jellemzők. A koncert második részében aztán Gabriel Fauré 1921-ben bemutatott c-moll zongoraötöse szólal meg Rados Ferenc és a Kelemen Kvartett előadásában. Az idős, szinte teljesen süket zeneszerző darabja hatalmas sikert aratott az ősbemutatón, az amerikai zeneszerző, Aaron Copland szerint Fauré főművéről van szó, amely „mélységben Bachot, kecsességben Mozartot idézi”.