Nyolccsatornás hanginstalláció a Ludwig Múzeum harmadik emeleti előterében.
A zenei anyag létrehozásának kiindulópontja a szukcesszív elmosódás jelenségének egy fajtája volt, mely során az egyre gyorsuló, pattogó impulzusok összeolvadnak és hangmagassággá, illetve folytonos hangzássá alakulnak. Az elektronikus zene úttörőinek kutatásai inspiráltak arra, hogy impulzusgenerátorok alkalmazásával komplex hangszíneket és felvételeket alakítsak át. A hangokat a legapróbb szelete-ikre bontottam fel, majd ezeket a kis darabokat bizonyos sorrendben, változó sebességgel egymás után helyeztem és a közöttük lévő időrelációkkal kísérleteztem. A hangzóanyag nyolc szólama ugyan merev, előre elkészített hanganyag, azonban bekapcsolásuk sorrendje változtatható. A nyolc hangsugárzó lehetővé teszi a térbeli hangzást, amely egy újabb dimenziót ad a kialakuló hangszínek megfigyeléséhez. A különböző alakzatokat a körmozgásból lefejtve készítettem el és hol véletlenszerűen, hol előre meghatározott módon rendeltem a hangok mellé. Baráth Bálint
Az installáció az Egy Hangversenyteremért Alapítvány felkérésére született.