Kolorádó egy szép, zöld és szabad fesztivál. Az, amit mindig is keres egy ilyen helyen az ember: minőséget a mennyiség helyett, törődést a csillogás helyett, szabadságot az elkerített VIP-részlegek helyett. Megtalálod a fesztivált Budapest és a természet határán, a budai dombok óvó vonulatai között.

Barkóczi Noémi lágy hangja vasárnap délelőtti hullámhosszon mesél több generációnyi női sorsról, kerületeken átívelő migrációról, haldokló növényekben mérhető időről. Helyenként már-már népzenei mélységekbe nyúló melódiái visszarepítenek a negyedmagaddal birtokolt körúti albérletbe, ahol mások emlékeitől kopott szoci karosszékeken ülve bort iszogattatok, és közben azt hittétek, hogy pár év múlva majd minden más lesz.