Bartók Béla - Káel Norbert: A fából faragott királyfi
Káel Norbert Jazzical Trió, vendég: Soso Lakatos Sándor (szaxofon)

Bartók Béla - Sárik Péter: A kékszakállú herceg vára
Judit – Miksch Adrienn
Kékszakállú – Cser Krisztián
Sárik Péter Trió
km.: Bubenyák Zoltán (Rhodes, Hammond orgona), Budafoki Dohnányi Zenekar
vez.: Hollerung Gábor
Grafika: Gál Krisztián

Ezen az estén a Bartók emlékév kapcsán két Bartók-feldolgozást hallhatunk, a klasszikus művek teljesen ellentétes, ugyanakkor egymást nagyon jól kiegészítő átiratával találkozhatunk.
Káel Norbert triója hagyományos módon játszik jazzt; témákat, zenei gondolatokat fogalmaz meg, azokra szabadon improvizál, egy alaptémából egy gondolatból kiindulva építkezik, és ez fűzi össze a művet, A fából faragott királyfit. A szerző magyarázata szerint ezektől a jazz-átdolgozásoktól a mű új aspektust kap, a rugalmas, rengeteg belső mozgással, lassítással és gyorsításokkal megírt Bartók zene kisimul és folyamatosság keletkezik. A bartóki alapműből, valamint a jazz és a klasszikus zene elemeiből építkező, az improvizációval fúzionált, teljesen új zenei kompozíciót hallhatunk.
Sárik Péter megközelítése teljes egészében az eredeti darabból indul ki, lényegében egyetlen hangot sem változtat A kékszakállú herceg várában. Saját szavaival élve: kommentálja a történéseket, szólamokat ír hozzá. Ez egyébként egy bevett technika volt a zenetörténetben; a romantikus zeneszerzők rengeteg nagy barokk művet vettek elő, ahol az eredeti darab minden hangját megőrizték, csak kiegészítették új hangokkal, új megfogalmazásokkal. Ezáltal hangulatában, karakterében még plasztikusabb, még izgalmasabb, virtuózabb és hatásosabb kompozíciót létrehozva. Ugyanez történik Sárik Péternél is. Ő két kadenciát és rengeteg ellenszólamot játszik a zongorán. Az énekesek minden hangja és a ritmus az eredeti mű szerint csendül fel, a feldolgozás ugyanakkor mégis új fénybe, új megközelítésbe helyezi a művet. Az alapot jelen esetben a jazz-dob és a jazz-bőgő adja, ami nagyon izgalmas, mert az ember végülis teljes egészében meghallgatja A kékszakállút, mégis egészen más érzésekkel áll fel a koncertről, mintha Bartók művét eredetiben hallhatta volna.