Km.:  Ben Wendel (szaxofon, fagott), Michael Mayo (ének), Shai Maestro (zongora, billentyűsök), Joe Sanders (bőgő), Nate Wood (dob)

A 2010-es évek poszt-bopos, nu jazzes, fúziós jazz-színtereinek egyik kiemelkedő szaxofonosa, Ben Wendel először játszik Magyarországon. Remek hangszeresekből álló allstars zenekarával legutóbbi, 2020-as High Heart című albumával érkezik. A kanadai születésű, de Los Angelesben nevelkedett, ma már New Yorkban székelő szaxofonos-fagottos Wendel régóta működő Kneebody nevű, fúziós formációjával is ismert, na meg arról is, hogy sok kortárs jazzkolléga mellett dolgozott Snoop Dogg-gal és Prince-szel is.

Ben Wendel a nu jazzes Kneebody zenekarral tűnt fel az ezredforduló után, majd fokozatosan érlelte önálló megszólalását, amit 2009-től saját nevén jegyzett szólólemezeivel csiszol. Ezek mellett rengeteg kollaboráció jellemzi, a jazzen túl a hiphoptól az avantgárd metálig (Traun). Sokan mások mellett játszott Tigran Hamasyannal, Antonio Sanchezzel, Louis Cole-lal, sőt, Prince mellett még Snoop Dogg egyik turnéján is fújt. A Kneebodyval és producerként (a zongorista Gerald Clayton 2013-as lemezével) Grammy-jelölt szaxofonos szerzőként szintén számos rangos díjjal elismert, ezek mellett filmzeneszerzőként is kipróbálta már magát. Saját zenéi közül a Csajkovszkij által inspirált The Seasons videoprojekt kapta az egyik legnagyobb elismerést, ebben az év tizenkét hónapját duófelvételekkel idézte meg – Joshua Redmantól Julian Lage-n át Ambrose Akinmusire-ig számos kortárssal. Legutóbbi lemezét, amellyel a Zene Házába is érkezik, egy igazi allstars felállás rögzítette. Shai Maestro zongorista már sokszor koncertezett itthon, eleinte Avishai Cohennel, később saját zenekaraival, Nate Wood viszont először jön Magyarországra, ő az elsők egyike, aki a dob mögött elkezdett több hangszeren játszani. Ugyancsak először láthatja a hazai közönség az egyre több projektben feltűnő Michael Mayo énekest. A High Heart LP a rá mindig is jellemző személyességet emelte még magasabb szintre. Akár úgy, hogy szerzeményeiben arra is reflektál, hogy az ember által túlhasznált technológiai eszközökkel azt is kockáztatjuk, hogy elveszítjük a perspektíváinkat, és miközben a kapcsolatteremtés vágya örök bennünk, az izoláltság veszélye is erősödik. „A High Heart végeredményben a remény projektje számomra, fókuszált és személyes kinyilatkoztatás egy olyan korban, amikor minden művész számára egyre nehezebb megtalálni saját útját a hatalmas zajban.”