Borbély Mihály, Dresch Mihály. A magyar jazz szcéna két meghatározó szereplője. Zenei és emberi kvalitásukat, minőségüket tekintve, példaképek mindannyiunk számára. Nem lehet és nem is szabad őket egy irányzat polcára helyezni, azonban kétségtelenül az etno-jazz területén mozognak legtöbbet, és készítenek világszínvonalú anyagokat. Mindkét zseniális szaxofonosnak több saját formációja is van, de közösen is szívesen dolgoznak. Horváth Balázs bőgőssel és G. Szabó Hunor dobossal, két olyan művésszel, akik szintén a jazz több irányába tekintgetnek nagyszerűen és sikeresen, létrehozták a Borbély-Dresch Quartetet.

Borbély Mihály – szaxofon, tárogató, basszusklarinét, furulya
Dresch Mihály – szaxofon, fuhun
Horváth Balázs – bőgő
G. Szabó Hunor – dob

TÜLK

Népzenei alapokon nyugvó-lüktető új hangzásvilág. Ezt hallván aki ülve marad, szeret ülni.

A tagok külön-külön régóta hangsúlyos szereplői a magyar zeneipar különböző és sikeres formációinak, messze távolból érkeztek ugyanahhoz a kereszteződéshez, ahonnan közösen keresnek új zenei utakat. Eddigi munkásságuk műfaji különbözősége (pop, népzene, electronic, free jazz, klasszikus zene), ám zenei gondolkodásuk hasonlósága adja az új stílus érdekességét.

A fúvósok biztosítják azt az elemi erőt a hangzásnak, amitől egyszerre lesz sodró és magával ragadó, mégis egymásnak kölcsönösen teret adó, néhol feszültséget keltő. A dob szerves részként tartja fent a lendületet, készíti elő a ritmusváltásokat. A billentyűk tovább színesítik a felállást, ezáltal belecsempészve egy-egy csavart a dallamba. Az instrumentális számok mellett a női énekhang ad kapaszkodót a gyakran szokatlan akkordokkal és hangszeres szólókkal fűszerezett zenei utazásban.

Programjuk mind az ülő közönség, mind a fesztivállátogatók számára kellemes kikapcsolódást kínál; a nem mindennapi hangkép mély gondolatokat fakaszthat, ugyanakkor a lüktető dinamizmus, a modern ritmusvilág táncra ösztönöz.

A zenekar elkészült videói szimultán hang- és képfelvételek.

„Hiszünk benne, hogy az élő zene lendülete ahogy a zenészeket, úgy a hallgatókat is magával sodorja, akár a képernyőn keresztül is. A felvételkor az „egy zenekar, egy kamera, egy hangfelvétel” elvet követtük: vágás nélkül készült mindkettő."