Vivaldi: C-dúr concerto, RV 112
Vivaldi: e-moll hegedűverseny, „Il favorito – A kedvenc”, RV 277
Kreisler: C-dúr concerto Vivaldi stílusában
Wolf Péter: Tiszteletem Vivaldi Úr!
Schubert: d-moll vonósnégyes, „A halál és a lányka”, D 810
Minden idők egyik legjelesebb hegedűművésze, Fritz Kreisler pályája első felében gyakran játszotta koncertjein ismert vagy kevésbé ismert barokk mesterek darabjait saját virtuóz átirataiban. 1905-ben aztán Vivalditól egy egész concertót mutatott be, három évtized múltán pedig „bevallotta”, hogy a versenyműhöz minden egyes hangot ő talált ki. A kompozíció tehát nem átirat volt, hanem stílustanulmány, minden benne volt, amit Kreisler és kora Vivaldiról gondolt. Egy évszázaddal később Wolf Péter is megírta a maga Vivaldianáját és ez a kompozíció is hű tükre annak, hogy milyennek halljuk mi a velencei mester muzsikáját. A koncert első része tehát Vivaldi és a játékos allúziók jegyében áll, Baráti Kristóf játéka pedig mindezeket felejthetetlen élménnyé avatja. Az est második felében a kvartett-irodalom egyik csúcsa, Schubert A halál és a lányka címen ismert vonósnégyese szólal meg, mely Gustav Mahler nevezetes átdolgozása óta a vonószenekarok legnemesebb erőpróbájának számít.