Km.: Juliane Banse (szoprán), Abouzahra Amira (hegedű), Maxim Rysanov (brácsa), Bánkövi Bence (gordonka), Puporka Jenő (nagybőgő), Rozsonits Ildikó, Ryan Martin Bradshaw (zongora), Concerto Budapest, vezényel: Baráti Kristóf, Keller András

Schubert: A pisztráng, D. 550
Schubert: Margit a rokkánál, D. 118
Schubert: Szilviához, D. 891
Schubert: Tartaroszi csoport, D. 583
Schubert: Alkonypírban, D. 799
Schubert: Rémkirály, D. 328
Ráadás: Geheimes

Schubert: 9. (C-dúr) szimfónia, D. 944

Schubert, a jelentős dalköltő, „a dal jámbor fejedelme” – az 1828-ban elhunyt zeneszerzőt így búcsúztatták és tisztelték továbbélő kortársai, jeléül annak, hogy szinte példátlanul gazdag daltermésének megannyi darabja már akkor népszerűvé vált, amikor Schubert más műfajokban alkotott műveit még nem vagy csak alig ismerték (el). A Schubert-napot lezáró és betetőző koncert első felében a dalénekesként világszerte ünnepelt német szoprán, Juliane Banse az életmű – és egyszersmind a Lied műfajának – reprezentatív gyöngyszemeit készül megszólaltatni: A pisztrángtól a goethei Rémkirályig. A szünetet követően azután a „mennyei hosszúságú” C-dúr szimfónia, a Concerto Budapest repertoárjának egyik sokat csiszolt ékköve hangzik el. A mű számozásával kapcsolatban még fel-felmerülnek ugyan ellentétes álláspontok, ám nagyságát jószerint azóta nem vonja kétségbe senki emberfia, hogy Schumann felkutatta, majd baráti biztatására Mendelssohn a posztumusz ősbemutatón, 1839-ben a lipcsei közönség elé bocsájtotta.