Pontosan 3 068 napja, azaz kereken 8,405479 éve helyezte le a Dope Calypso kódnevű arctámadó a jobb sorsra hivatott emberiség torkán első Fabergé-tojásait, ünnepeljük hát közösen a kulturális, humanitárius és nemi identitás hármas válságának eme popzenei testhorrorként gyomorból előtörő takaros fiókáját. A zenekar különösen büszke arra, hogy ennyi idő alatt sem lehet semmire sem büszke, beteljesítve ezzel a közvetlenül születésük után elhangzott keserédes megjegyzések zömét.
Mindezen eseményt méltón megünneplendő megkísérlik a lehetetlent, és önmaguk általi szűznemzésük közel sem dekádján kedélyesen megidéznek mindent, amire csak emlékeznek, bár valljuk be, az nem túl sok. Eme bakit ellenpontozandó a tagok súlytalanságra kifejlesztett társastáncokkal készülnek, ami a színpad normál gravitációjában valószínűleg kínosan feszengő álldogálásnak tűnhet, de ez senkit ne tévesszen meg - ha a zenekar izzad, akkor gyakorlatilag épp szilaj táncot lejt.