Km.: Ránki Fülöp (zongora)
Liszt Ferenc: Apres une lecture de Dante, fantasia quasi sonata / Dante-szonáta
Liszt a zenetörténet egyik legműveltebb zeneszerzője volt, korlátlan érdeklődése az összes művészeti ág iránt nyitottá tette. Különösen fontos volt számára az olvasás: részben, mert maga is szerette írásban megfogalmazni gondolatait, részben inspirációforrásként.
Az Isteni színjáték élményére reflektál a Dante-szimfónia és a Dante-szonáta. Utóbbi a Zarándokévek I. kötetének egyik legfontosabb darabja, s egyben a h-moll szonáta testvérműve. Egytételes, viszonylag rövid – 18 perces – mégis hatalmas gondolati és érzelmi ívű, szimfonikus hangzású, virtuóz alkotás, festői pokolvízió, amelyben döntő szerepet játszik az intervallum diaboli (az ördög hangköze), a tritonusz, vagyis a bővített kvart vagy szűkített kvint és a tématranszformáció. Utóbbinak köszönhetően a mű reményt adó, sőt megdicsőülést ígérő témája a heroikus megjelenés után lírai változatban is megszólal.