Km.: Andrew Staples (tenor), Báll Dávid (zongora), Szőke Zoltán (kürt), Budapesti Fesztiválzenekar, vez.: Fischer Iván
Haydn: Induló Wales hercegének tiszteletére, HOB. VIII:3
Britten: Négy tengeri közjáték a Peter Grimes című operából, op. 33A
Britten: Szerenád tenor hangra, kürtre és vonósokra, op. 31
MacMillan: Cumnock Fair
Haydn: 104. (D-dúr, „London”) szimfónia, HOB. I:104
Az Európai Hidak fesztivál ezúttal Nagy-Britanniára tekint, Haydn, Britten és MacMillan művein keresztül Anglia, Wales és Skócia hangjai szólalnak meg. A Londonban óriási tiszteletnek örvendő Haydn a walesi hercegnek, a brit trón várományosának tiszteletére komponálta indulóját. Britten operája, a Peter Grimes közjátékai a tengerről mesélnek, a Szerenád neves angol költők – köztük Tennyson, Blake, Keats – verseire íródott. James MacMillan műve a skót népi táncok világát idézi, Haydn legutolsó szimfóniája pedig Londonban született, és onnan kapta nevét is. Mindez kiválóan érzékelteti a kulturális sokszínűséget és a befogadást, ami mindig is jellemezte az Egyesült Királyságot. A Szerenád dalai Dietrich Fischer-Dieskau növendéke, a brit Andrew Staples előadásában hangzanak fel.
A hangversenyt ünnepi fanfár nyitja. Haydn olykor egy-egy vadonatúj művel kápráztatta el az uralkodói családot. Indulóját eredetileg rezes együttesre írta 1792-ben, és még abban az évben vonóskarral és timpanival egészítette ki a máig működő Royal Society of Musicians éves jótékonysági koncertjére.
Lényegesen más hangulatot tükröz Britten két műve. Az 1945-ben befejezett Peter Grimes Purcell után az első világhírnévre törő angol opera. A kis angol falu mogorva halászát bemutató tragikus történet egyik főszereplője maga a tenger. A máskor csak jelenetváltásra szolgáló közjátékok itt érzéseket, feszültséget fejeznek ki. A csillogó Hajnalt a Vasárnap reggel követi a templomba igyekvő tömeg nyüzsgésével, a sejtelmes Holdfény után pedig tomboló, majd elcsituló Vihar zárja a művet.
A Szerenád egy másik csodált, ugyanakkor félt toposzt, az éjszakát járja körül. A szólókürtön játszott Prológus a dalciklus végén a színfalak mögül szólal meg újra, közte pedig hat angol versfeldolgozást hallhatunk. A Pastoral, a Noktürn, az Elégia, a Gyászdal, a Himnusz és a Szonett az éjszaka különböző arcait mutatja be.
A koncert legfiatalabb darabja az 1999-ben bemutatott Cumnock Fair. A cím egy élénk skót páros táncra utal, a mű egy egészen nagy neveket is jegyző zenészegylet, a Cumnock Music Club aranyjubileumára készült. A zongorára és vonóskarra írt darab a Cumnock városából származó 18. századi zeneszerző, John French táncdallamain alapul, archaizáló, mégis félreérthetetlenül mai zene.
„Az új D-dúr szimfónia az utolsó, amit Anglia számára komponáltam” – írta Haydn 1795-ben, és talán már azt is sejtette, hogy ez lesz élete utolsó, összegző szimfóniája. Az első tétel lassú bevezetésének és gyors főrészének összekapcsolása, a letisztult középső tételek és a horvát népdalt dudakísérettel feldolgozó finálé méltó befejezése az életmű legfontosabb szeletének.
Solti A, Solti B bérlet