Km.: Szentpáli Roland (tuba), Szőcs Henrik (zongora)

Madarász Iván: Concertuba
Balogh Máté: Ostdeutsche Autofantasie (ősbemutató)
Bánkövi Gyula: Les Souvenires de Pierrot
Tornyai Péter: Chansons volées (ősbemutató)
Kutrik Bence: Limerick
Horváth Balázs: ADM
Bella Máté: Titán
Szentpáli Roland: Carmen-fantázia

A hangszereknek az európai zene évszázadaiban kialakult egyfajta tradicionális szerepük. Az adott instrumentum hangterjedelme, fekvése vagy mozgékonysága/nehézkessége szinte magától kínálta
azt a helyet, amelyet betölthetett a többi hangszer között. A dallamot például fuvolára, hegedűre vagy klarinétra bízták a szerzők, a fagott vagy a tuba magától értetődően kínálkozott a zenei anyag alapjának a megtámasztására. Ebből a sztereotip szerepből azonban vagy a zeneszerző fantáziája vagy a hangszer előadóművésze gyakran kiragadta a látszólag legkötöttebb szerepű instrumentumot is.

A tubának a régi korokban valóban igen kevés feladatot adtak a komponisták. Szentpáli Roland mind virtuóz előadóművészként, mind szerzőként megmutatta, hogy milyen fantasztikusan gazdag lehetőségei vannak ennek a hangszernek. Koncertünkön a tuba énekelni fog, lágy lesz vagy erőteljes, kecses vagy pattogós ritmusú. Mondhatjuk: a művészi erő, a tehetség, a fantázia legyőzi a fizikai adottságokat, a képzelet, a művészi teremtő erő a matéria fölé kerekedik. Az avatott hangszerjátékos kezében a „cső” (ez a tuba szó jelentése) mindentudóvá, minden zenei szerepre alkalmatossá lesz.