Km.: Alissa Margulis, Baráti Kristóf, Jonian Ilias Kadesha (hegedű), Kelemen Barnabás, Maxim Rysanov (brácsa), Fenyő László (cselló), Balog József, Fejérvári Zoltán, José Gallardo (zongora), Philippe Tondre (oboa), Mate Bekavac (klarinét), Lakatos György (fagott), Alec Frank-Gemmill (kürt)

Poulenc: d-moll kétzongorás verseny, FP 61
Mozart: Esz-dúr kvintett, K. 452
Csajkovszkij: Meditáció, op. 42, no. 1
Dvořák: Esz-dúr vonósötös, op. 97

Francis Poulenc a kategóriafetisiszták rémálma, és ez az 1932-ben komponált, Balog József és Fejérvári Zoltán összeszokott duójának előadásában hallható kétzongorás versenyművére is igaz: irgalmatlan tempójú perpetuum mobile szakaszok, meditatív pillanatok, félelmetes gesztusok, bárgyú motívumok, mozarti témák, jazzes harmóniák, gamelán hatás – a széttartó elemek felsorolása hosszan sorolható, és mégis, a francia szerző kreatív energiái olyan erősek, hogy képesek ellenállhatatlan egységbe forrasztani az őt ért hatásokat. A lenyűgöző stíluskavalkád után az egységes hang mintapéldája, Mozart fúvósokra és zongorára írott kvintettje következik a koncerten, világklasszis fúvósok (Mate Bekavac, Alec Frank-Gemmill, Lakatos György) és José Gallardo előadásában: az a mű, amelyet maga Mozart is a legjobban sikerült darabjának nevezett egyik levelében. A koncert második felében aztán Csajkovszkij gyönyörű hegedűdarabja, a Meditáció után a vonós kamarairodalom egyik ékköve következik. A Baráti-Kadesha-Kelemen-Rysanov-Fenyő „supergroup” előadásában megszólaló Dvořák-vonóskvintett 1894-es New York-i ősbemutatója után az egyik kritikus azt írta, hogy „kisebb kötetet lehetne megtölteni a darab szépségeinek felsorolásával.”