"Ma egy súlyos állapotban lévő, változó, és egyre benépesültebb Föld korát éljük, amikor - miközben - ezt a drámát szenvedjük, aközben tudnunk kell, hogy a mélyben már születik az új. Még nem látjuk, de csak magunkban tudjuk ezt megpillantani, megérezni, ennek a csíráját valahol megtalálni. És ez az átmeneti kor, ez az, amelynek az egyetlen méltó megszólalása, módszere, technikája - nevetséges szavak ide - ez a bizonyos improvizativitás, mert... mert az ember jó. Az ember azáltal jó, hogy ott van lelke mélyén ez az egyetemes ős-alanyiság, amely tündöklő valami és amely teremtő valami. Az improvizativitás ehhez nyitja meg az ember lelkét, lépi túl azt a merev tudást ami a mai kor apologetikája és amelynek a fáradtsága lassan a betegségek testi-lelki tüneteit váltja ki bennünk. Mindent, csak nem a derűt. Milyen egyszerű! A derű az egy különös megfoghatatlan, semmiféle kézzel fogható anyagi megközelítést nem enged, egyszerűen csak megpillantjuk, megérezzük, elcsodálkozunk és beleszeretünk ebbe a derűbe. Aztán megpróbáljuk elzongorázni..."
Szabados György
Az augusztusi Dunakanyarba már harmadik éve kopogtat be az Una Corda névre hallgató különleges billentyűs hangszer.