A Müpa gondoskodik arról, hogy közönsége ebben a rendkívüli helyzetben is találkozhasson a világ legkiválóbb művészeivel és legizgalmasabb alkotóival estéről estére - ezúttal a saját otthonában. Éppen ezért az elkövetkezendő hetekben a jól ismert időpontokban megnyitja virtuális hangversenytermét és előadótereit, ahol az elmúlt évek egy-egy felejthetetlen előadását közvetíti.

Az előadás megtekinthető a Müpa honlapán, Facebook-oldalán és YouTube-csatornáján. A Müpa virtuális hangversenytermébe a belépés díjtalan.

Beethoven: d-moll szonáta, op. 31, No. 2
Beethoven: Asz-dúr szonáta, op. 110
Rachmaninov: gisz-moll prelűd, op. 32, No. 12
Rachmaninov: a-moll étude-tableau, op. 39, No. 2
Csajkovszkij: G-dúr („Nagy”) szonáta, op. 37

A rendkívüli teherbírású orosz zongoristától - aki 2018/19-ben Az évad művészeként háromszor is fellépett a Müpában - korábban többnyire hazája zeneszerzőinek terméséből összeállított műsorokat hallottunk. Az orosz repertoárhoz ezúttal sem lesz hűtlen, szólóestjén azonban két Beethoven-szonátával is találkozhatunk.
Az irkutszki születésű, idén negyvenöt esztendős zongorista-fenomént sokoldalú muzsikusnak ismeri a világ, Gyenyisz Macujev elsősorban mégis a romantikus szerzők elkötelezettje. Most azonban Beethoven két művével tölti ki szólóestjének első felét. De nem ám akármilyen kettővel! A d-moll szonáta (op. 31) nem véletlenül kapta A vihar melléknevet: nyitótételének tragikus erejével és a fináléban megjelenített dúlt lelkiállapottal valóban megszolgálja az elnevezést, bár azt nem Beethoven adta, s A vihar ezúttal nem természeti jelenségre, hanem Shakespeare drámájára utal. Mindenesetre ez a mű a 19. század romantikusai felé előremutató alkotás, mint ahogyan ilyen az Asz-dúr szonáta (op. 110) is a maga korlátokat feszegető kifejezésmódjával és a kései Beethovenre jellemző formai-műfaji útkereséssel.
A második részben azután Macujev, a 19. századi és a századfordulós repertoár elkötelezett előadója, legsajátabb világába kalauzol: orosz alkotók műveit tolmácsolja. Rachmaninov prelűdje és etűdje kifinomult, nagy technikai igényű, költői zene - ugyanakkor egy különleges, arisztokratikus tartás kifejezője. Csajkovszkij pedig ritkán megpillantható arcát mutatja, amikor szonátaszerzőként lép elénk, ráadásul egy alig játszott különlegességben: a G-dúr („Nagy”) szonáta ugyanis fehér holló a zongoraesteken - érdemes élni a lehetőséggel, és meghallgatni Macujev tolmácsolásában. Végigtekintve a programon és számba véve Macujev pianisztikus tudását, monumentális-szuggesztív személyiségét, biztosak lehetünk abban, hogy különleges élményre számíthatunk ezen az estén.

A felvétel a Müpa 2018. november 26-i koncertjén készült.