Wagner: Siegfried - Idill, WWV 103
Weber: F-dúr fagottverseny, op. 75
Schumann: III. (Esz-dúr) “Rajnai” szimfónia, op. 97

Richard Wagner, az opera történetének egyik legnagyobb géniusza 1870 karácsonyán komponálta második felesége, Liszt Cosima számára Siegfried-idilljét, melyet a Ring harmadik operája, a Siegfried harmadik felvonásának témáiból állított össze. A 18. századi szerenádmuzsikák e kései utódát a tribscheni villa lépcsőházában, Cosima szobájának ajtaja előtt mutatta be a mester, alkalmi kamarazenekara élén. A német romantikus opera atyjaként számon tartott Carl Maria von Weber a hangszeres zene területén is elsőrangú műveket alkotott: a viszonylag kis fagottirodalomnak nagy értéke 1811-ből való F-dúr fagottversenye, mely mesterien él a hangszer lehetőségeivel úgy a játéktechnika, mint a különböző hangvételek vonatkozásában. A hangversenyt Schumann – a számozás ellenére – 1850-ben, utolsóként komponált öt tételes, változatos karaktereivel inkább szvitre emlékeztető III. szimfóniája zárja, melyhez – jóllehet a zeneszerző elzárkózott konkrét program megfogalmazásától – mára elválaszthatatlanul kapcsolódott a „Rajnai” jelző. A Győri Filharmonikus Zenekart Bogányi Tibor vezényli, a versenymű szólóját testvére, Bogányi Bence adja elő.