D-dúr szimfónia, „Le Matin” (A reggel), No. 6. Hob. I:6
C-dúr szimfónia, „Le Midi” (Dél), No. 7. Hob. I:7
G-dúr szimfónia, „Le Soir” (Az este), No. 8. Hob. I:8
A művekről ismertetőt tart és vezényel: Vashegyi György, a Purcell Kórus és Orfeo Zenekar alapítója és művészeti vezetője
A muzsikus kortársak egészen biztosan irigykedtek Haydnra, amiért egy olyan nagyigényű, művelt és választékos zenei ízlésű herceg közelében dolgozhatott, mint Esterházy „Fényes” Miklós, aki virágzó, operajátszást is magába foglaló zenei életet teremtett kismartoni és fertődi kastélyában. Haydn számára a hercegi szolgálat időszakában minden feltétel adott volt ahhoz, hogy korának legünnepeltebb zeneszerzőinek sorába emelkedjen. Manapság viszont inkább a hercegre szoktunk irigykedni, mert egy olyan zenei géniusz közelében élhetett évtizedeken keresztül, mint Joseph Haydn. A Budapesti Vonósok három koncertből álló hangverseny sorozata a korai daraboktól indulva, két évtized szimfóniatermésének izgalmas keresztmetszetét mutatja be, mely egyben betekintést is enged egy műfaj születésébe és felvirágzásába.
Az első koncerten azokkal az 1761 nyarán bemutatott szimfóniákkal találkozhatunk, melyek portrészerűen mutatják meg Haydn válogatott muzsikusokból álló együttesét. Ezek az egészen különleges, a barokk concerto és szvit jegyeit is magukon viselő darabokban Haydn minden egyes kollégájának adott valamilyen érdekes, feltűnő vagy csak egyszerűen hálás feladatot. A második koncert műsorán a kísérletező Haydn két egészen különleges szimfóniája szólal meg, a harmadikon pedig olyan kibővített apparátusra hangszerelt kompozíciók, melyek a párizsi és a londoni sorozatok lehengerlő stílusát jósolják.