A tízéves fennállását 2020-ban ünneplő Mayberian Sanskülotts az elmúlt évtizedben egyre bővülő tagsággal az egyik legjobb kortárs magyar zenekarrá vált. Mi több, már nemcsak itthon gyarapszik rajongótábora, de a legjelentősebb európai fesztiválok némelyikén (például a barcelonai Primaverán vagy a Waves Viennán) is szívesen látott vendég. A 2019-ben megjelent negyedik nagylemezzel pedig karakteres megszólalásuk - álomszerű, egyszerre romantikus és grandiózus hangzásuk - újabb irányokat is felmutat. Az elmúlt évben a zenekar két magyar nyelvű lemezzel is jelentkezett, melyek tíz esztendő dalait sorakoztatják fel, immár stúdiókörülmények között rögzítve azokat.
A Mayberian Sanskülotts Csordás Zita és Balogh Gallusz duójaként indult 2010-ben, és már korai, lo-fi-s házifelvételeiknek köszönhetően (Aloneinkápmegyer - 2011, PseudoDeath - 2012) kiemelkedtek dalaikkal, valamint a világfájdalmat varázsos spleennel keresztező, sajátos atmoszférateremtő képességükkel. De az elmúlt évtizedben minden tekintetben csak bővültek, fejlődtek és felnőttek. Ritmusszekcióval, majd billentyűssel és újabb gitárossal nőtt a tagság hatfősre, a magyar undergroundot is megidéző kezdeti megszólalásuk pedig még álomszerűbb és erősebb lett. Keserédes romantika, az éteri-zajos shoegaze gleccserként elomló grandiozitása és a kortárs dream pop visszhangfüggönyök között lebegő dallamai jellemzik utóbbi albumaikat (Adlait - 2016, Neverending Sorry - 2019, Rekult I. - 2020, Rekult II. - 2021), amelyek közül a legutóbbiak már egy nagynevű kiadónál, a Tom-Tom Recordsnál jelentek meg. Videóik szintén hatásosak (az Unreal az év klipje lett), élőben pedig lehengerlőek: a Mayberian-dalokra jellemző tiszta személyesség és az emelkedett spiritualitás is átélhető koncertjeiken. A zenekar dalai több hazai filmes produkcióban is feltűntek, az Aranyélet című sorozat mellett legutóbb A legjobb dolgokon bőgni kell című filmben csendült fel egy szám, és ezzel a sor még korántsem ér véget.
