Találós kérdés: ki az a tenor-megasztár, aki karrierje során rendkívül változatos repertoárt sajátított el, és bámulatos hangterjedelmének köszönhetően remekel a basszus szerepekben is? A voce rajongói tudják a választ: Jonas Kaufmann, aki már nem egyszer ajándékozta meg felejthetetlen élménnyel a Müpa közönségét. Most újra várjuk, ezúttal áriaestre, melynek két része két gyökeresen különböző stílust és kifejezésmódot tár elénk, hiszen a világszerte ünnepelt operacsillag az első részt Verdi, Ponchielli és Leoncavallo, a másodikat Wagner műveinek szenteli.

Sokoldalúság: ez az egyik kulcsszó, amely a német énekes egyedülálló sikereinek titka. A müncheni születésű művész, aki egy biztosítótársaság tisztviselője és egy óvónő gyermekeként látta meg a napvilágot, 1994-es saarbrückeni pályakezdése óta bámulatosan sokféle korszakban, stílusban és műfajban mutatkozott be. Ha valakit, őt igazán nem lehet „kategorizálni”, még kevésbé beskatulyázni! Énekelt Mozartot és Bizet-t, Puccinit és Massenet-t, Wagnert és Brittent, Beethovent és Schubertet, Busonit és Lehárt, Verdit és Korngoldot, protestáns korált és karácsonyi dalokat. Otthon van a dal műfajában (gyakori társa nem kisebb művész, mint Helmut Deutsch), tapsolhatott hangjának a Kilencedik szimfónia közönsége, számos oratorikus műben szerepelt, fellépett a legnagyobb operaházakban a legkiválóbb karmesterek vezényletével - de minden teljesítménye mögött ugyanaz a törekvés munkál: a művel, a szereppel vagy szólammal és a szerző gondolatvilágával való teljes azonosulás. Bizonnyal így lesz ez ezen az estén is, amikor a Jochen Rieder vezényelte Nemzeti Filharmonikus Zenekar lesz az énekes partnere a műsorra tűzött operai remekek megszólaltatásában.