Liszt: Die drei Zigeuner, S. 383
Liszt: Romance oubliée, S. 132
Liszt: Die Zelle in Nonnenwerth, S. 382
Beethoven: Esz-dúr szonáta, op. 12/3
Liszt: La lugubre gondola
Liszt–Joachim: 12. magyar rapszódia
Brahms: d-moll szonáta, op. 108
Liszt kevés kamarakompozíciót írt, a hagyományos kamarazenei műfajok pedig teljességgel hiányoznak életművéből. A fennmaradt művek – többnyire átiratok – ugyanakkor rendkívül izgalmas képet festenek Liszt hangszínfantáziájáról, különösen azok a darabok, melyek pályája legvégén születtek. Bő két évtizede, 1999-ben Kelemen Barnabás – Bogányi Gergely oldalán – két CD-n rögzítette Liszt valamennyi hegedű-zongora kompozícióját, és túlzás nélkül kijelenthető, hogy ez a felvétel döntő szerepet játszott abban, hogy a nagyközönség is árnyaltabb képet alkothasson Liszt életművének erről az alig ismert szeletéről. A Berecz Mihállyal közös koncertjén elhangzó Liszt-darabok azonban nemcsak a kései Liszt-zenéről, hanem arról a hegedűkultúráról is érzékletes képet festenek, melynek olyan képviselői voltak, mint Reményi Ede, Joseph Joachim vagy Hubay Jenő.