Km.: Kelemen Barnabás (hegedű), Vashti Hunter (cselló), Somogyi-Tóth Dániel (zongora, karmester)
Beethoven: C-dúr hármasverseny, op. 56
Beethoven: 7. A-dúr szimfónia, op. 92
Ritmus és virtuóz szólok február 14-én a debreceni Kölcsey Központ Nagyterméből. A koncerten Beethoven két nagysikerű alkotása lesz hallható a Kodály Filharmonikusok Debrecen jóvoltából. Az estén Somogyi-Tóth Dániel vezényel, valamint a hangversenyen elsőként elhangzó C-dúr hármasverseny zongoraszólama is az ő játékán keresztül szólal meg, partnerei Kelemen Barnabás hegedűművész és Vashti Hunter csellóművész lesznek. Ezt követi a magával ragadó ritmusokban, tánc elemekben bővelkedő 7. A-dúr szimfónia, melyben leginkább a görög verslábak megzenésítése érhető tetten.
Beethoven: C-dúr hármasverseny hegedűre, gordonkára és zongorára, op. 56
Beethoven a négy első zongoraversenyét mind maga mutatta be, így feltehető, hogy a zongoraszólamok megkomponálását jelentősen befolyásolta saját szólista kvalitása. Ezek a művek a beethoveni muzsika fejlődése mellett az előadó Beethoven szólista pályájának is útjelzői. (Ötödik koncertje, az Esz-dúr versenymű Beethoven betegségének előrehaladott állapota miatt már Czerny előadásában került a közönség elé.) A Hármasverseny zongoraszólama kivételes, alkalmi jelleget mutat, nem igazán virtuóz előadóra számít. Szólistája Rudolf főherceg volt (Beethoven legbőkezűbb támogatója), akinek később igen jelentős műveket ajánlott a szerző. Beethoven a műkedvelő herceg képességeit tarthatta szem előtt, amikor a nehéz vonós szólók mellett viszonylag könnyű zongoraszólót írt. Talán erre való tekintettel nevezte a tartalmilag is kevésbé súlyos kompozíciót a kicsinyítő névvel: „Concertino”-nak. A Hármasverseny 1804-1805-ben keletkezett, 1807-ben jelent meg Bécsben Lobkowitz hercegnek ajánlva, bemutató előadása pedig 1808-ban volt. Az első tétel (Allegro) pontozott ritmikájú főtémája a zenekaron, majd a szólógordonkán jelenik meg, a másik két szólista fúgaszerű belépéssel követi. A szélesebb ívű melléktémát rövid kidolgozási rész követi, főként a szólisták hangján. A (Largo) lassú tétel bensőséges hangulatú zene, ugyancsak a szólisták főszereplésével. Szünet nélkül következik a Finálé (Rondo alla Polacca), mely stilizált polonéz ritmusával szinte előfutára a későbbi romantikus karakterdaraboknak. A szólóhangszerek különösen e páratlan ütemű tételbe illesztett 2/4-es variációban kapnak hálásabb, virtuóz feladatot.
Beethoven: 7. A-dúr szimfónia, op. 92
Ha Ludwig van Beethoven alakjára gondolunk, egy társaságkerülő, mogorva ember képe jelenik meg előttünk. Az 1811-ben a cseh Teplicén, egy fürdőhelyen gyógyuló szerző azonban épp egy másik arcát mutatta a világnak, melynek zenei lenyomata és bizonyítéka az addig ismeretlen hangnemet megütő 7. szimfónia. Wagner a tánc apoteózisának nevezte a művet, melyben valóban nagyon fontos szerepet játszik a tánc alapeleme: a ritmus. Valamennyi tétel egy-egy markáns ritmusképlet köré épül – ezek leginkább Beethovent akkoriban izgató görög verslábak megzenésítései. A leghíresebb tételben, a másodikban például épp a daktilus-spondeus verslábpáros hosszas ismétlése és duzzasztása adja a zene erejét. Emiatt a nyelvvel való rokonság miatt kerülhetett be ez a tétel A király beszéde című filmbe is.
Helyszín: Kölcsey Központ, Nagyterem, Debrecen
A közvetítés elérhető a Filharmónia Magyarország Facebook, Youtube és Vimeo csatornáján.
