Weiner: Divertimento, No. 1
Grieg: Holberg szvit, op. 40
Wolf Péter: 5 tétel vonószenekarra
A koncertprogramok szerkesztésének számos lehetősége kínálkozik. Lehet tematikus a műsor, szerveződhet egy, vagy több szerző műve köré, lehet gondolati íve, válogathat egy adott zenetörténeti korból… A lehetőségek szinte végtelenek. Ezúttal három, különböző korban alkotó komponista darabjai kerültek egymás mellé, melyek mindegyike – különböző módon ugyan, – a múltból merít, és a romantika hangján szólal meg.
Weiner Leó Bartók, Kodály és Dohnányi iskolatársaként kezdte pályafutását. Romantikus hagyományokat követő stílusa miatt azonban egy idő után háttérbe szorultak magasfokú mesterségbeli tudással komponált művei. Op. 20-as, I. divertimentója 1923-ban készült el – barátjának – Reiner Frigyes karmesternek szóló ajánlással. Alcíme – „Régi magyar táncok felhasználásával” – arra utal, hogy a sorozat egykori kéziratos forrásokban fennmaradt magyar táncdarabokat ad az előadók kezébe. A divertimento szó eredeti értelmében vett szórakoztató zenét hallunk, melynek tételeiben a változatos dallamanyagot Weiner finom ízléssel munkálta meg. Öt tételének már a címválasztása is vonzó: Jó alapos csárdás, Rókatánc, Marosszéki keringős, Verbunkos, Csűrdöngölő. A darab eredendően vonószenekarra íródott, de vonóskvintett is előadhatja; negyedik tétele azonban három fúvós szólammal is színesítethető. Ez utóbbi, Verbunkos elnevezésű tétel a koncerten nem hangzik el. A Rókatánc önállóan is népszerűségre tett szert, számos hangszeres átirata létezik.
A norvég romantikus mester, Edvard Grieg Holberg-szvitjének zenei anyaga a XVIII. század táncmuzsikájára utal. Alkalmi darab, Ludvig Holberg dán-norvég humanista színműíró születésének 200. évfordulójára íródott, melyet 1884-ben ünnepeltek szülőhazájában. Érdekes összefüggés, hogy Holberg és Grieg egyaránt a festői Bergen városában látták meg a napvilágot. A darab eredeti formájában zongorára készült, melyet aztán szerzője vonószenekarra alkalmazott. Öt tételéből az első bevezető jellegű Preludium, melyet, különböző tempójú és karakterű táncok követnek, sorrendben: Sarabande, Gavotte, Air és Rigaudon.
Színes palettájú kortárs zeneszerzőnk Wolf Péter eredetileg szólózongorára készült ciklusa – a Wolf-temperiertes Klavier – nemcsak szellemes címében, hanem felépítésében is utal J.S. Bach híres sorozatára, miután az oktáv mind a tizenkét hangját alaphangnemként használja a dúr és moll hangnemekben egyaránt. Wolf nagy elődjétől eltérően azonban nem komponált fúgákat – csak prelúdiumokat – melyek inkább már Chopin prelűdjeire emlékeztetnek. Hangvételük a műfajok közötti határokat feszegeti a klasszikus és jazz zene harmóniavilágának ötvözése révén. A mű öt tételéből szerzője – Kovács László, a mostani online koncert karmestere – felkérésére vonószenekari hangszerelést is készített két évvel ezelőtt, melyet az ELTE Zenekara mutatott be elsőként.
Élő közvetítés a Kölcsey Központ Nagyterméből.
