km.: Kelemen Barnabás (hegedű ), Fenyő László (gordonka ), Somogyi-Tóth Dániel (zongora)
Beethoven: C-dúr hármasverseny zongorára, hegedűre és gordonkára - nyilvános koncertfilm-felvétel
Az 1808-ban bemutatott C-dúr hármasverseny méltatlanul szorul háttérbe a szerző öt zongoraversenye, illetve hegedűversenye mellett. A közel negyven perc időtartamú darab leginkább a concerto grosso és a sinfonia concertante hagyományát folytatja azáltal, hogy nem csupán egy szólóhangszer, hanem egy zongorás trió felelget, verseng a zenekarral. A Hármasverseny megszületésének idején Beethoven tanítványai közé tartozott Habsburg-Lotharingiai Rudolf főherceg is, ez magyarázza, hogy a zongoraszólam technikai értelemben szerényebb követelményeket támaszt, mint a hegedűsnek és a csellistának szánt zenei anyag. Az ekkoriban keletkezett nagy zongoraszonátákkal (Appassionata, Waldstein) és a III. (Eroica) szimfóniával szemben ez a mű a szerző derűs, felszabadult arcát mutatja. Nyitótétele terjedelmes szonáta formájú szerkezet, melynek végén a kóda visszaidézi az összes korábban elhangzott témát. A középső, Asz-dúr hangnemű lassú tétel gyakorlatilag egy variációsorozat. A versenymű zárótétele lengyel karakterű (alla polacca), polonéz jellegű zene, a végén diadalmas fináléval.