Haydn: C-dúr 'Madár' vonósnégyes, op. 33 no. 3
Dvořák: F-dúr 'Amerikai' vonósnégyes, op. 96

A több mint öt és fél évtizedes múltra visszatekintő Kodály vonósnégyes a 20. századi magyar kamarazenei kultúra egyik leghíresebb képviselője, úgy itthon, mint szerte a világon. Turnéik mellett számos lemezt rögzítettek – monumentális vállalkozásként például felvették az összes Haydn-, Beethoven- és Schubert-kvartettet –, amelyek igen pozitív visszhangot váltottak ki. Az együttes munkásságát tavaly Kossuth-díjjal ismerték el. A koncert műsorára két olyan darabot választottak ki, amelyek a műfaj rajongóinak és az azzal még éppen ismerkedőknek is élményt ígérnek, korosztálytól függetlenül.

Ugyan nem Haydn az első, aki vonósnégyest komponált, mégis őt tiszteljük a műfaj atyjaként, hiszen sem mennyiségben, sem minőségben nem vehette fel vele senki a versenyt. Az op. 33-as sorozat mérföldkőnek tekinthető a szerző életművében, Somfai László zenetörténész szavaival élve „végső betetőzője az op. 17. és 20. alapvető zeneszerzői törekvéseinek, egyben előkészítője az op. 50-től kezdődő gyökeresen új kvartettstílusnak”. Ahogy Haydn sok szimfóniája, több vonósnégyese is visel – többnyire utólag ráragadt, beszédes – melléknevet. A Madár kvartett varázslatos kezdetén egy madárdalra emlékeztető téma kap szárnyra, és a hasonló motívumok az egész nyitótételt végigkísérik. A városligeti madarak távoli rokonaihoz Dvořák Amerikai kvartettjének is lehet köze: néhány kutató szerint a harmadik tétel egyik hegedűdallama a skarláttangara énekét imitálja. A kvartett Dvořák első amerikai vakációján, Spilville-ben, mindössze két hét alatt készült, és fellelhetők benne spirituálé-részletek, valamint egyéb amerikai népi melódiák is, de legalább annyira táplálkozik a zeneszerző cseh poggyászából, mint az újvilági tapasztalatokból.