"Találtam egy ösvényt. Elindulok rajta. Egyre halkul a zakatolás mögöttem, a köd puha öleléssel fojtja magába a hangját. A kis utat csak egy kikopott csík jelöli, az egyébként szénfekete földön. Nem látok el messzire, nyirkos az idő. Ahogy a homály rátapad a bőrömre arra gondolok, hogy ez az egész nagyon kilátástalan. Aztán arra, hogy még sosem voltam itt, aztán arra, hogy hogy lehet, hogy mindegyik ingem lukas valahol. Valahogy mindig felüti a tátongás a fejèt. Váratlanul, úgy hogy észre sem veszem, csak amikor már elég nagy hozzà. Pedig nekem előtte is fontos, hogy jött.
Kicsit feljebb száll a pára, de lehet, hogy csak én másztam lejjebb. Változni kezd a táj."