Közreműködik: Pagonyi András
A Jacques Brel-dalok szövegét Hajós András fordította.
Szabó Lőrinc egyidős a huszadik századdal, melynek már fiatalon egyik legkiválóbb költőjévé vált. Önmagáról és a világról is lesújtó véleménye volt, amit páratlan finomsággal és kedvességgel tudott költészetté varázsolni. Babits – korán felismerve tehetségét – tanítványává és barátjává fogadta, s Tóth Árpáddal közösen maguk mellé vették, hogy együtt fordítsák le Baudelaire életművét. Szabó Lőrinc élete során több ezer verset ültetett át magyar nyelvre. Baudelaire, Verlaine és Villon költészete többek között neki köszönhetően vált a hazai irodalmi kultúra részévé. Költészete – akárcsak személye – szenvedélyes, szemérmetlen és konok.
Adorjáni Bálint a gazdag életműből egy szubjektív válogatást kínál estjében, amihez a zenei atmoszférát Dinyés Dániel teremti meg.
Szabó Lőrinc - ahogy Adorjáni Bálint látja. Egy irodalmi est ínyenceknek – sok-sok dallal és zenével.
„Mint lámpa, ha lecsavarom,
ne élj, mikor nem akarom;
ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
börtönt ne lásd;
és én majd elvégzem magamban,
hogy zsarnokságom megbocsásd.”
(Semmiért Egészen - részlet)
Külön köszönet Szabó Lőrinc örököseinek:
G. Szabó Lőrincné Blazovits Évának és Gáborjáni Szabó Rékának!