A La Caravane Passe ("a karaván halad") esetében a nézőpont mindig az utazóé. Toma Feterman közel húsz éve vezeti zenekarát - és mindannyiunkat a nyomukban - kettős utazásra Kelet- és Dél-Európa zenei tájain, majd hosszabb turnékon megállva ott, ahová a nézők álmukban akarnak eljutni. Az utazó szemszögéből szólva a migráns szemszögéből beszél, túlzások nélkül, moralizálás nélkül, de a tánc tomboló vágyával. Nincs benne explicit politikai üzenet, és ez jó: A La Caravane Passe az élvezet, a szédülés, a transz, a testvériség, a szabadság megéléséről szól...