Rahmanyinov–Respighi: Études-Tableaux
Respighi: Három Botticelli-kép
Muszorgszkij–Ravel: Egy kiállítás képei

A hangversenyen felhangzó valamennyi mű a zene és a látvány, a hangzás és a képiség kapcsolatát állítja középpontba. Rahmanyinov két zongorasorozatának (Études-Tableaux op. 33 és op. 39) publikálásakor még tartózkodott attól, hogy közelebbről is megnevezze sajátos „képtanulmányainak” ihletforrását. Később azonban, amikor néhány tételt Respighi zenekarra írt át, elárult egy-két műhelytitkot, s ekként találkozhatunk majd „tengerrel és sirályokkal”, „temetési menettel” vagy épp „Piroskával és a farkassal”. A Három Botticelli-kép szerzője viszont egyáltalán nem titkolta – miként Muszorgszkij sem –, hogy milyen képek indították be zeneszerzői fantáziáját. Ugyan Botticelli festményei (A tavasz, Három királyok látogatása, Vénusz születése) karakterükben, jellegükben, szemlétükben igencsak eltérnek egymástól, ám Respighit éppen ez, a kontrasztokban rejlő zenei hatás foglalkoztatta.